A mitsubishis évek után nagyot váltott a Kárai Motorsport: lecseréltük a Lancert és egy teljesen új márkát

 választottunk, egy Skoda Fabia WRC „személyében”.

A cserének konkrét oka nem volt, csak egy cél vezérelte a csapatot: újítani kell, valamit fel kell mutatni 2010-ben.

Érdekes volt!

 

Az olaszországi Maggiora-ban ért véget a 2009- es évad az európai autocross versenyzők számára. Az előzetes

nevezési listát látva már tudni lehetett, hogy ez a versenyhétvége nem lesz piskóta, hiszen rekordszámú nevezőt találhattunk minden kategóriában.

Ez volt jellemző a DIV1-ben is, ahol a „B” döntő megrendezése már a verseny előtt nyilvánvaló volt. A kategória

Európa- bajnoka, az orosz Makarov személyében már Nyirádon kihirdetésre került, de a dobogó második fokáért éppen a mi fiúnk, Kárai Tomi és az állandó ellenfél, a cseh Fejfar küzdött.

Szétázott emberek, sár, víz és eső. Ez jellemezte pár szóban a szombati napunkat. Bár az előfutamokra elállt

az eső, a juniorok előtt pályakarbantartás, a DIV1 előtt persze locsolás volt!

Igen, természetesen Tomi az első csoportban állt rajthoz Negrivel és Ferrettivel. Utóbbi elsőnek érkezett a rajt utáni első kanyarhoz, de Tomi jobban jött ki abból és átvette a vezetést Negri és Ottink előtt. Az időket és magát a versenyt látva kijelenthetjük: a mi fiúnk állta a sarat, vagyis inkább jól csúszkált rajta.

Holnap délelőtt a második előfutam 3. csoportjában indul Tomi, szintén Negrivel és Ferrettivel.

Finálé

 

Az utolsó futamhoz érkezett az 2009. évi Autocross Európa- bajnokság. Az éved lezárásaként az olaszországi

Maggioraban gyűltek össze a kontinens pilótái, hogy a téli pihenő előtt, még kiautózzák magukat és rendezzék helyezésüket a bajnoki tabellán. Rekordszámú, csak a DIV1 kategóriában, 26 nevező van. Közöttük találjuk a magyar színeket képviselő Kárai Tomit is, aki jelenleg öt ponttal van lemaradva a harmadik helyen, az előtte álló Fejfartól.

Szép volt, jó volt, de…

 

Túl vagyunk a várva- várt nyirádi futamunkon. Úgy gondolom, használhatom ezt a királyi többest, hiszen egyetlen hazai versenyünk volt és reméltük, hogy a mi versenyünk lesz. Hogy végre ott lehetünk majd, ahol lennünk kell: a dobogó legfelső fokán.